„Persze, megoldom.”
„Nem gond.”
„Majd én elintézem.”
Sokszor már abban a pillanatban tudjuk, hogy nem szeretnénk valamire igent mondani, mégis automatikusan megtesszük.
Utána jön a bosszúság, a túlterheltség és néha az a furcsa neheztelés is, amely valójában nem is a másik embernek szól. Inkább annak, hogy megint saját magunk ellenében döntöttünk.
A nemet mondás azért nehéz, mert könnyen összekeverjük az elutasítást az önzőséggel.
Pedig a kettő nem ugyanaz.
Minden igen valamire egyben nem valami másra
Ha elvállalunk még egy plusz feladatot, annak ára van.
Lehet, hogy kevesebb idő marad pihenni.
Elmarad a saját programunk.
Később végzünk a munkával.
Vagy egyszerűen egész este rosszkedvűek leszünk attól, hogy valójában nem akartuk elvállalni.
Ezért minden igen előtt érdemes egy másik kérdést is feltenni:
mire mondok nemet ezzel az igennel?
Ha ez világossá válik, sokkal könnyebb eldönteni, valóban megéri-e.
A határhúzás nem magyarázkodási verseny
Sokan azért nem szeretnek nemet mondani, mert úgy érzik, utána hosszú indoklással kell bizonyítaniuk, hogy jogos az elutasításuk.
Pedig egy udvarias válasz lehet egyszerű is.
„Most ezt nem tudom vállalni.”
„Köszönöm, de ez most nem fér bele.”
„Erre most nincs kapacitásom.”
Nem szükséges hozzá egy húszperces védekezés.
Minél hosszabb magyarázatot adunk, annál inkább úgy érezhetjük, mintha engedélyt kérnénk a saját határainkhoz.
Az önismerettel, női élethelyzetekkel és a mindennapi egyensúly kérdéseivel kapcsolatban a WomensWay magazin is rendszeresen kínál olyan témákat, amelyek segíthetnek más szemszögből ránézni megszokott működésünkre.
A kedvesség nem egyenlő az állandó rendelkezésre állással
Lehetünk segítőkészek úgy is, hogy közben vannak határaink.
Sőt hosszú távon általában sokkal őszintébb kapcsolatokat eredményez, ha nem mondunk automatikusan mindenre igent.
Az állandó alkalmazkodás ugyanis könnyen felhalmozott sértettséghez vezet.
Kívülről minden rendben van, belül viszont egyre erősebben érezzük, hogy mások túl sokat várnak tőlünk.
Pedig előfordulhat, hogy soha nem jeleztük nekik, hol van a határ.
A „nem” gyakorlással könnyebb lesz
Nem feltétlenül a legnehezebb helyzettel kell kezdeni.
Érdemes kisebb dolgokban gyakorolni.
Nem kell elfogadni minden meghívást.
Nem kötelező azonnal válaszolni minden kérésre.
Sőt egy nagyon egyszerű mondat is rengeteget segíthet:
„Átgondolom, és visszajelzek.”
Ezzel időt nyerünk, és megszüntetjük azt az automatikus reflexet, hogy nyomás alatt azonnal igent mondjunk.
A jól meghúzott határ nem fal.
Sokkal inkább egy ajtó, amelynek végre mi döntjük el, mikor és kinek nyitjuk ki.
